Ledöbbentem a húgom azon megnyilvánulásán, hogy miért vásárolok különféle szexuális izgalmat fokozó ruhadarabokat, hiszen az ő kapcsolatában anélkül is mindig megy. Nem nyitottam vitát, mert alapvetően különböző a hozzáállásunk (és mert semmi köze ahhoz, hogy én kivelmikorhogyan). De azt szűrtem le megjegyzéséből, hogy az ő (és ezek szerint más nők) fejében az a kép él, hogy akkor kell bevetni a csipkét, a selymet, combfixet, a tűsarkú cipőt, a vibrátort, a gésagolyókat, a nyalókát, a tejszínhabot, a korbácsot, stb. – kinek milyen az ízlésvilága -, ha amúgy nem működik a szex. Szerintem ez a legnagyobb baromság. Persze működhet a dolog, pár pillanatig, mert a férfi is állatból van és nem tud uralkodni az ösztönein, de pontosan tudja, hogy csupán kétségbeesett női cselszövésről van szó, amit a szerető szerep sokzor megkövtel.

Mivel a szerető szerephez kapcsolom a dolgot, eleinte zavarba ejtett bármiféle ruhadarabot kettőnk közé húzni. Egyrészt, mert hirtelen feleslegesnek tűnt minden más, ami rajtunk kívül állt, másrészt pedig a régi (szép) időkre emlékeztettek ezek a dolgok. Aztán lassacskán -és apránként- visszacsempésztem, -tünk mindenféle ínyencséget a legnagyobb örömünkre. A szex a kiegészítők nélkül, önmagában is szuper, de miért ne gyarapítanánk a nem mindennapi élménytárunkat, amikor olyan kellemesen bizsergető érzés felidézni a nyögést, amit a kedvenc tűsarkú lakkcipőm, -je láttán hallatott. És még csak különleges alkalom sem volt.