Családi szextörténet a tömbházmesternével

Előttem kitárult a kedvencem, a nagy, kerek, fehér segge. (És most nem trágárkodok! Az tényleg nem popsi volt, nem tompor volt. Az a lenyűgöző hátsó fertály egy nagy, kerek, fehér segg volt, amibe leginkább beleharapni támadt az embernek kedve. Ica jól ismerte bűnös vonzalmamat ama testrésze iránt. Ezért hiszem, hogy ma sem sértődne meg a “seggen”.) Szóval a terjedelmes labdák között Ica már jócskán be volt járatva. Sűrű, fekete bozontja csatakosan, csomókban csillogott. Ujjammal kipróbáltam, és az rögtön síkos, nyálkás lett tövig. Éreztem, hogy a szeméremajkai és a csiklója is keményen duzzadt már. Nem volt más hátra, mint megmarkolni a csípőjét, és hajrá, tövig. Most én löktem őt Sanyi farkára, de nekem nem beszélt vissza a pinusa, én csak csattantam időnként a fenekén, amikor túl nagy lendületet vettem. Nem tudom, meddig tartott, azt hiszem, egészen jól bírtuk, nekem már kezdett jó lenni, amikor Sanyi megszakította a kialakult játékot.
– Figyelj Zsolt! Mutatok neked valamit. Ezt még biztos nem csináltad vele, mert nem nagyon szereti. Előbb kell neki egy kis tütü, csak akkor hagyja. – Ica rögtön tudta, miről van szó.
– Egy nagy faszt! Ehhez még akkor sem ittam eleget, ha te olyan rohadtul kanos vagy a seggemre!
Tovább a teljes történetre

Tabuk nélkül szex a családban

Nyelve hevesen a számba hatolt, és úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta. Két perc múltán szinte egyszerre nyögtünk egymás szájába, ami jel volt arra hogy lassítson a tempón. Leszállt rólam és ködös tekintettel parancsolt rám, hogy basszam meg hátulról, olyan keményen ahogy csak tudom, de ne élvezzek el még, mert meglepije van számomra. Utasításának eleget téve, mögé térdeltem és a faszom, egyetlen határozott mozdulattal tövig vágtam a pinájába, és elkezdtem baszni olyan gyorsan és erősen ahogy csak tudtam.
Anya nyögései hamar, sikongatásba ment át, de éreztem, hogy én is egyre közelebb kerülök arra a határra ahonnan már nincs visszaút, ezért leálltam. Ekkor anya azt mondta, hogy nyálazzam meg a seggét meg a farkam is és nagyon lassan kezdjem el befelé tolni a faszomat. Tettem amit mondott, aprokat löktem rajta, majd még egy kis nyálat kentem a farkamra, mikor éreztem, hogy az ánusza, lassan engedni kezdett. Közben anya folyamatosan instruált, óvatosságra intett, én pedig a lehető leglassabban hatoltam egyre beljebb, míg végre a makkom eltűnt a segglyukában… A teljes történetet itt olvashatod el.

Családi csoportszex sztori

A lányok eleinte szabódtak, utóbb azonban Juli mind lelkesebben teljesítette a kapott feladatot. Juli a hátára feküdt, Bori pedig felé térdelt, így mellesleg mindketten jól hozzáfértek egymáshoz. Bori telt keblei egyre jobban himbálóztak, ahogy a lányok kezdtek belejönni a játékba. Légzésük mind szaggatottabbá vált, és határozottan az volt az érzésem, hogy élvezik a dolgot. Kezdeti visszafogottságuk feloldódott, már meg sem próbálták leplezni, hogy mindez jó nekik.
Bori feneke ütemesen mozgott, miközben Juli a nyelvével kezelésbe vette a csiklóját. Juli mély sóhajaiból ítélve neki magának is hasonló élvezetben volt része. Gézával ekkorra már mind a ketten kemények voltunk, akár a kőszikla. Én Bori háta mögé kerültem, és megkerestem égnek meredő hátsóján a számomra oly kívánatos bejáratot, hogy rövid kopogtatás után behatoljak… A teljes történetet itt olvashtod el.

Lányom szeretője vagyok 1

Feleségem halála óta ccsak ketten éltünk a nagy házban, mindig is nagyon közeli volt kapcsolatunk. Néha volt ugyan egy-két alkalmi partnerem, de igazán komoly kapcsolatra sosem vágytam többé. Domika lányommal nagyon jó volt a kapcsolatom, sosem járkált el otthonról, hiszen velem érezte magát mindig a legjobban, ezért általában velem is akart jönni minden felé a szabadidejében, nem a kis osztálytársaival, akik még – elmondása szerint – nagyon gyerekesek voltak. Egész kicsi kora óta együtt aludtunk, együtt fürödtünk a nagy sarokkádunkban (tehát sokat láttam már kis finom testét), de valahogy a rengeteg munka fáradalmai miatt nem vettem észre, mennyit fejlődött a lány…  A teljes történetet első és további részeit itt olvashatod el.

Zuhanyzás öcsémmel – erotikus történet

Tavaly nyár végén szüleimmel elutaztunk a Velencei tóhoz, hogy még suli előtt kifürödjük magunkat és elbúcsúztassuk a nyári szünetet.
Egy kis olcsóbb kempingben voltunk pici kőházakban, nem nagyon maradt pénzünk jobbra, elutaztuk az összes vagyonunkat:) De azért szép helyen volt, sok zöld fa meg növény meg madarak, csak nem volt valami komfortos, de ilyen helyre nem is azért megy az ember szerintem. Én az öcsémmel voltam egy szobába, egymással szembe fordított ágyakon aludtunk. Kicsit dohos alapszag volt a szobában meg műszálas huzat tábori pecséttel, nagyon osztálykirándulás hangulatom volt. De a legrosszabb lefekvés utáni fél óra volt, mikor is öcsém minden este magát kényeztette a takaró alatt, és azt kellett hallgatnom.. nyikorgott az ágy, mozgott a takarója, de a tudat volt a legrosszabb, jaj! Néha köhintettem egyet hogy mégis hagyja már abba, ekkor kb. tíz másodpercig leállt, majd folytatta ugyanott. Kezdett már az agyamra menni, de mégsem akartam ennyire kínos helyzetbe hozni, hogy konkrétan rászólok!
Utolsó előtti nap jó nagyot kirándultunk, ettünk pisztrángot, vattacukit, vettünk mindenféle gipsz baromságot a polcokra emlékül, hogy itt is jártunk, szóval tartalmas nap volt.
Késő este volt már mikor visszaértünk, kb. 11óra után picivel. Öcsémmel bevonultunk a szobánkba, összeszedtük a törülközőt, fogkefét, én még hajgumit meg pizsit, és elindultunk a kinti zuhanyzókhoz. Egy épületben volt három zuhanyzórészleg 5 – 5 zuhanyzóval, pont olyanok, mint egy táborban. Nem szokás ilyen későn menni zuhanyozni a kempingben, ilyenkor már csak egy zuhanyzószoba volt nyitva, a másik kettőt bezárták. Meg kellett dumálnom az öcsémmel a helyzetet:
– Figyu, én megyek be először, várjál, mondjuk fél percet, addig bemegyek az utsó zuhanyzóba, aztán jöhetsz te is csak ne oda ahova én! – mondtam röhögve.
– Jó csak siess már, mert álmos vagyok – mondta az öcsém.
Gyorsan berohantam, levettem a rövidnadrágom, a felsőm, letoltam a bugyimat és összefogtam a hajam. Az öcsém már jött is be, az utolsó pillanatban tipegetem be a fal mögé a zuhanyzóba. Megnyitottam a csapot, vártam a jó forró vizet, hogy lemossam a testem, de csak enyhén langyos víz volt, mindenki elhasználta előlünk a melegvizet..
– Nálad sincs meleg víz? – kérdeztem az öcsémtől, aki a mellettem levő zuhiban állt.
– Őőő.. hát nemsok, de nekem így is jó, nagyon melegem van!
Kicsit hebegve válaszolt, gondoltam ő is érzékeny a hideg vízre.
– Te is kifáradtál a mai naptól? – kérdeztem, de nemválaszolt.. – Hahóóó!
– Jaa bocsi, igen igen én is elfáradtam! – válaszolta
– Hűű ez így nagyon szar, lefagy a mindenem, én végeztem azt hiszem! – elzártam a zuhanyt, és szóltam az öcsémnek:
– Én már mennék hallod!? Menj és öltözz fel, aztán menj ki, majd jövök én is!
– Menj, ha akarsz én is jövök mindjárt!
– Én el nem sétálok előtted meztelenül, az biztos! Siess!
Eltelt kb. 5 perc, már vacogtam a zuhany alatt, az öcsém meg még folyatta a vizét kénye kedvére.
– Kész vagy már? Mi a fenét csinálsz, nem te akartál sietni?
– Jóó, jóó, mindjárt na!
– Mi a fenét csinálsz ennyi ideig?!
– Semmit, zuhanyozom!
Hát ennyi idő alatt már egy elefántot is lecsutakoltak volna, gondoltam magamban. Ekkor jöttem rá ,illetve csak nagyon erős sejtésem lett, hogy mit csinálhat ennyi ideig… tuti megint magát fogdossa, és ezért kell nekem itt fáznom! Mostmár nem érdekelt, rákiabáltam:
– Ugye nem magadat fogdosod te kis hülye!?
– Őőőő, háát és akkor mi van, illetve dehogy is! Nem!
– Nekem tökmindegy csak végezz már, mert kockára fagyok!
– Jól van, próbálom, de nem megy! – válaszolta mostmár leleplezetten.
– Gondolj a barátnődre, vagy mit tudom én, csak siess!
– Jó próbálom, de magamnak nem olyan egyszerű, mindig a Szilvi csinálja..
– Jaj istenem! – már nem tudtam mit csinálni, ott ácsorogtam, mint egy idióta és arra vártam, hogy a hülye öcsém kiverje magának… Nem bírtam tovább, muszáj volt lépnem valamit:
– Ha átnyúlok, és én csinálnám, akkor gyorsabb lenne?
– Mi van?! Te bolond vagy, nem fogod fogdosni a farkamat!
– Én sem látlak, te sem látsz, csak gondolj a barátnődre, Szilvire!
– Hát nem tudom, ez tök fura..
– Na gyere már – nyúltam át az egyik kezemmel – én is menni akarok már!
Fél perc csönd és semmittevés után beadta a derekát, illetve a farkát a kezembe. Tök forró volt, amin nem nagyon lepődtem meg, volt már dolgom farokkal, de a korához képest nem is volt olyan kicsi! Lassan végigvezettem rajta a kezem hogy \”felmérjem\” a helyzetet. Lassan elkezdtem mozgatni a csuklómat a farka tövénél, amire kis szuszogásokkal reagált. Kicsit izgatott a dolog bevallom, így látatlanba még sosem csináltam senkinek!
Amikor kezdett jobban szuszogni, ráfogtam a farka végére, kibújtattam a makkját a fitymájából és csak ott kezdtem el jártatni a kezem! Mostmár sokkal jobban szuszogott, néha még fel is nyögött, amitől én is kezdtem beindulni! Nem akartam elhinni, hogy ezt csinálom és még fel is izgulok! Egyre hangosabbakat nyögött, éreztem, hogy a végefelé jár, én meg hülye lassítottam.. nem tudom mért, pedig menni akartam de mégis élveztem, hogy így húzhatom az öcsémet! Szép lassú és hosszú mozdulatokra váltottam át, amitől az öcsém nem lett halkabb, de mégis sikerült valamennyire visszafognom! Pár mozdulat után éreztem hogy néha – néha valami rácsöppen a kezemre, és egyre sikamlósabb lesz a farka. Kiderült hogy közben eleresztett a szájából egy kis nyálcsimbókot a már majdnem száraz botra!
Csak úgy csúszkált a kezemben, a farka végétől a heréjéig, közben a csípőjét is elkezdte mozgatni. Megállítottam a kezemet, kis lyukat formáztam az ujjaimból és elkezdte dugni a markomat! Annyira felizgatott a dolog, a másik kezemmel magamat simogattam, és amikor ismét kezdett szárazabb lenni a farka, visszahúztam a kezem.
– Várj! – mondtam neki, és a már lucskos puncimat kezdtem el masszírozni a tenyeremmel, majd visszanyúltam és elkentem enyenletesen a farkán, folytatva a kényeztetést. Megérezve a friss punciszagot, iszonyatosakat nyögött, majd megszorította a csuklómat és berántott magához!
Egy hatalmasat sikkantottam, gyorsan letérdeltetett, a számba tömte a meleg és nyálkás farkát és mozogni kezdett! Nem nagyon ellenkeztem, csak a kezemmel toltam folyamatosan el magamtól, mivel a nagy hevében nem vette észre, hogy néha a torkomig nyomja a makkját, ami elég kellemetlen volt! Nem telt el fél perc sem, amikor visszatartotta a levegőjét, belemarkolt a hajamba és óriásikat lüktetett a farka! Az egész szám megtelt a spermájával, már nem tudtam vele mit csinálni annyi jött neki, és mivel lenyelni nem volt undorom, elengedtem a számat és hagytam kifolyni!
Az öcsém a végén majdnem összerogyott, majd mikor újra észhez tért, sűrű bocsánatkérésbe kezdett, hogy túl elragadtatta magát, és nagyon sajnálja! Persze nem haragudtam rá, én is élveztem valahol a dolgot, csak az bántott hogy megint a hideg zuhany alá kell állnom, hogy lemossam magamról az öcsém nedveit!

Családi buli – szextörténet

A nővérem megfogta a fenekünket és tolt minket maga felé. Aztán megint felváltva szopott minket, és annyira jó csinálta, éreztem hogy már nem bírom sokáig. Ekkor legnagyobb meglepetésemre egyik ujjával benyúlt a fenekembe, és betolta teljesen. Ez annyira felizgatott, hogy abban a pillanatban elmentem, aztán rögtön utánam az öcsém is. A nővérem arca tele lett spermával, mert nem a szájába, hanem az arcára mentünk el. A nővérem annyira fel volt izgulva, hogy nem engedte kivenni a farkunkat a szájából, hanem belekente az arcán lévő spermába, és aztán lenyalogatta róla. Annyira jó volt, hogy azt nem tudom elmondani. Mikor teljesen kimerültünk lefeküdtünk egymás mellé, és tovább simogattuk egymást… A teljes történetetet itt olvashatod el.

Az a lány egy büdös kurva – Víg gazságok, Merlin Színház

A Víg gazságok, bemutatta: Merlin Színház. Kovács-Cohner Róbert, Rátky László, Savanyú Zsófia.
Szereplők: Lány – Kurta Niké, Fiú, a Lány öccse – Nagyhegyesi Zoltán, Geponte, madame, a Lány anyja – Guth Anita, Fülbenyal, rivális vállalkozó – Szőke Sarolta, Porzó, takarítónő – Kovács Zsu, Bibe, alkoholista doktornő, csehovi bentlakó – Restás Bianka Renáta, Bohó, örömlány – Berczeli Ágnes, Hipó, örömlány – Bajgár Ramóna, Smaci, örömlány – Olasz Anina, Santa Fityma, apáca, ex- és leendő örömlány – Hunyák Gréta, Zsuga, a portás – Fodor Ágnes.
1. jelenet – /A kupleráj ajtaja bezárul. Az eddig félálomban heverő portás körülnéz, feláll, kinéz az ablakon, egy székre ül a falon lévő sötét képernyőkkel szembe. Rágyújt, kényelmesen pöfékel. Feláll, fel-alá járkál, élvezi a cigarettát, majd szembefordul a közönséggel, maga alá húzza a széket, és cinkosan beszélni kezd./
ZSUGA: Most már magunk vagyunk. Jól van így. A bolt bezár, a portás ébredik. Ki itt maradt, vörösbe vész a hajnalba zárva, itt, (megmarkolja gatyáját). Hol erkölcs önköltségen is elérhető, ám. Mérhető haszonnal csak az rendelkezik – Elmondhatom, mert privátim vagyunk, (hátranéz a pultot támasztó Bibére, majd a közönségnek súgja) – Áááá, már most tudom, a piás doki amott majd iszik még must, ha jön a mustra. (Odakiált) Bibe! Doktornő!!! (Bibe artikulálatlanul felnyög, Zsuga a közönségnek) Ő csak nevével, bimbajával fegyverkezik, Törzsvendég, mása nincs is nagyon – (Újra fennhangon) Szóval: Mérhető haszonnal csak az rendelkezik Kinek melle, ha van, idő előtt meg nem ereszkedik. E házban ha szász vagy, ha cigány, EMO-s, zsidó, vagy ha mór, A lányokkal reggelig tarthat a lamúr. S garantálom: így lesz! Több királyi frigy lesz idő előtt eltemetve, S te is vándor, kielégedetten mész el majd, azt ígérem, de addig is Mind rögzítem e morbid, vérszagú merevlemezre. /A színpadra mutat. Porzó bejön egy partvissal a kezében/
ZSUGA: Na nézd, ez megint a más portáján söpröget!
BIBE (matt részeg végig a darab alatt): No né’ má’: agglomeráció a buborékban!
PORZÓ: Bibe! Leheld rám szemérmes ajkaddal elcsikló hangon lelked pálinka-párlatát!
BIBE (maga elé): Még neki állna feljebb, ha volna mi. Hátra! Újraélesztés! (lehajt még egy felest, közönségnek:) Porzó megint köröttem kering. (Porzónak, miközben a melleit fogja:) Ezt már nem élesztheted újra újra. Klimaximalizmus. Menj inkább zsugázni. Akku-punktum! Tűnés, Porzó! (Porzó letörten leül a portánál)
ZSUGA: Hányszor mondjam még el, Ez az ülés nem közös! (Porzó feláll, bánatosan:)
PORZÓ: Ez a Bibe egy Poroltó. Persze takarítani nekem kell most is, Ha elalélt már, s újra nyit a bolt. (Porzó kimegy, Bohó és GEPONTE bejön)
GEPONTE: Jó éjt, lányok.
ZSUGA és BOHÓ: Jó éjt, Madame GEPONTE. (GEPONTE másik oldalon el)
ZSUGA: Lám csak, itt a mohó Bohó. Hát elfelejtetted, Hogy itt neked már nem terem babér? Bohó… c-c-c… Miért is gondoltad; viszed bármire, Ha már az oviban is Rotációs kapa volt a jeled.
BOHÓ: Kellemetlen.
ZSUGA: Inkább kellemtelen. Küllemtelen, úgymond. De mert szeretlek, kisanyám, neked nem kell Fültanúk előtt sem füllentenem. BOHÓ: Nem az a baj. Büdös. Megint gond van a belekkel. Hol van már az az idő, mikor én voltam a sztár, És Győzi is napjában háromszor tért be hozzám? Fű, ez gáz. (legyez a kezével) Nem elég, hogy mióta Egy nyári délután két műszak között épp a Madame-hoz visszasiettem, eltrafált a hatos villamos: Fejem torz, és izé, szellemtelen. De miért kell ráadásul Folyton-folyvást szellentenem?
ZSUGA: Mondom: a babért. Ha folyton-folyvást, az már Nem csak gázos – az már folyó-ügy, ha a Fiúktól nem jár más, csak fos-ár…ööö…kosár. S az már nem csak enyhe buké, ha férfilábuké, A szaga mármint, hozzád képest AXE-hatás. Azt javallom, vegyél fel egy vadító budit, Hogy folyószámládra pénz is csordogáljon.
HIPÓ: Az új lány az oka, Bohó. A cafka! BOHÓ: Azelőtt jobb híján engem kerestek. Mióta itt van, legfeljebb fog híján. A bátyja tegnap csekkolt be közös muterunknál, Összeillenek. Kigyúrt barom és falusi tehén-
ZSUGA: Azért én is jól megfejném a tőgyét. Így is lesz. Tejelni fog keményen! Érted mindent. Érted?
BOHÓ: Nem nagyon.
ZSUGA: Minden a sötét leple és Ellenőrzésem alatt. Tudok róla, szemmel követem, amióta Pestre tolta Formás, nyári szezonra nyírt ülepét. Egyet se félj: ötlet van elég.
HIPÓ: Most hogy a kis kurva bátyja testvéri szerelme Okán bőszen feljött érte vidékről,
Azt hinné az ember, hogy féltékeny lett Húgocskája kuncsaftjaira. De hisz egy ily csitrihez, tudhatná, Jó ízlésű gent hozzá se nyúl!
ZSUGA: Talány maradt az is, hogy mi űzte A szegény lányt bátyjától pont mihozzánk, Hol kapkodnak érte erős hímkezek.
HIPÓ: A szegény lányt? Ó, hogy enné ki a szívét a rohadás.
ZSUGA: Ma is nehéz napja volt. S csak most tudta meg, mikor bezárt a ház, hogy bátyja érte jött. Most beszélnek. De egyet se félj: Holnapra te leszel újra a tyúk Dicstelen szemétdombodon. Minden kontroll alatt. Még a ketyegőm is be van monitorozva.
BIBE: Ez a zsivaj eszméletlen zavar. Amid van, az meg szívritmuszavar. D’artagnan-om, mindjárt megleled hiányom, Megyek haza mindjárt, seperc, sipirc, Még Porzót is magam mellé ültetem – csak még egy kupicát, na. Világos? (Hátranéz) Mi a bánat? Felvilágosítás következik? /Lámpák felgyúlnak, belép Santa Fityma/
ZSUGA: /félre/ Jajj, a buja halleluja! /fennhangon:/ Santa Fityma nővér, mi járatban?
FITYMA: Osztom az áldást.
BOHÓ: Inkább az észt.
FITYMA: Hol e két ledér? /Fiú közben már a színpad szélén áll a lánnyal, súgdolóznak/
FIÚ …még ma este. /Fennhangon:/ Nővérem!
FITYMA és LÁNY együtt: Tessék? /Fiú belecsíp lány lábába/
LÁNY: De hímsoviniszta vagy, rosszabb, mint egy Ford darab. Öcsém! /A fiú megint belecsíp, súgja:/
FIÚ: Psszt, nem látod, hogy itt a szenthurka? Bár ha rajta múlna, Mindnekit összeadna egy éjszaka alatt. Mind az egyház melegébe befogadná, Ki megtérni kíván. De parancsolhat folyton, hogy hihesse: Nem öltötte csuháját hiába magára.
FITYMA: Fiam!
FIÚ: /súgva:/ Még csak az kéne… én meg Ödipusz!
FITYMA: Fiam!
FIÚ: /súgva:/ Anyám, de kitartó! /Lány fenekére teszi a kezét/
LÁNY: Anyád!
FIÚ: Nem, ha mondom.
FITYMA: Az isten szerelmére, jól figyelj szavamra, hisz Az anyád lehetnék, te is tudod. Itt a mi időnk Krisztussal egyesülni jöjj: Gyónj meg ölemben!
ZSUGA: A földszint 4-es szoba szabad! /A közönségnek:/ Ezek még ma ölre mennek.
FIÚ: /kisúgva/ Még csak az kéne, két nővér egy napon! /fennhangon:/ Fárasztó napom volt, nővér, ideje lefeküdnünk.
FITYMA: Ejha!
FIÚ: Elmegyünk együtt, ne is ellenkezzen!
NŐVÉR: Nem én, hogy áldjon meg az isten. /Fiú elvonszolja a lányt, Fityma egy darabig megkövülten áll, míg megérti, mi történt/
FITYMA: Vigyázz, fiam, a pokolba vezető út szűk folyosó, Mélyre visz, és igazi katlan. S még ezen parázna a parázna, visszakozik. Bár én üdvözíthetném egyszer így És számba tolulna a mennyei ige…a lógosz… Gyermekem! Tágas templomom bármikor befogad! Ez még a végén Krisztus nevében veti nővére szemére magját… Ööö… írmagját hitetlen, lator lelkületének. De jössz te még hozzám feloldozásért! Micsoda kupleráj! Ámen. /Hipó berohan/
HIPÓ: Hozzám szólt?
FITYMA: Á, nem. Isten hozott, Hipó gyermekem.
HIPÓ: Maga mindenki apja, anyja, nővér? Hol az a cafka? Az anyja! Páter, jöjjön velem, adja fel neki az utolsó kenetet!
FITYMA: Ó, a szent kenet! (kézen ragadja Fitymát, elráncigálja)
ZSUGA: A fiúval egyeztetik épp az elméletet. A nyolcas szobában.
BIBE: De fehér vagy ma, Hipó! Kérsz egy szíverősítőt, még mielőtt ránk szakad az égbolt? (Hipó elkezdi Fitymát az ellenkező irányba húzni, Fülbenyal megjelenik, és Bohó felé sétál.)
ZSUGA: Né’ már, hogy húzogatják fel-le a Fitymát!
FÜLBENYAL: Mi van, vén Zsuga, szebb napra virrad? Tiéd lesz a porta, s én új házat nyitok, Hol nem csak a társalgó lesz edukált. A háló is mind: koedukált. Bársonyfüggönyök, baldachinos ágyak, S te, Bohó, te leszel majd a díva, Ha mindent úgy teszel, ahogy mondom. A szomszéd házban nem kell majd a kondom, Újra te leszel majd Cicciolina, És imába foglalják a hatos villamost. A kérők az én bordélyházamban.
BOHÓ: S nem baj az sem, hogy szagom, mint egy nyári tűzön felmelegedett, fortyogó pöcegödör?
FÜLBENYAL: Nem drágám, még ez sem gyötör! Csodájára járnak majd nazális hangú zenészek A még sosem érzett intenzitású Sajátos aromának. „Bohó és a lányok” – micsoda név: A büfében csak babot kapni majd, S így nem leszel pikánsabb, mint bárki más, Te díva, dívánom dísze, halgass szavamra.
BOHÓ No jó. És az se baj, ha kifolyik a nyálam?
FÜLBENYAL: Nekik is folyni fog, ha rádtalálnak.
BIBE: Folyik, folyik, persze, kiszáradt a torkom. Ikarusz lenge ruhában. /Smaci bejön kis terítővel kezébenl/
SMACI: Hol az én drága aranymókusom?
ZSUGA: Épp hágja a szabályokat. Új fejleményeken Gondolkodnak ártatlan kishúgával. Majd kiszülnek belőle valamit. Most, hogy vidékről érte jött a bátya, Vége a kislánynak az arany világnak –
SMACI: Hát hiába kentem eddig olajjal a testem? Megígérte, hogy hatkor együtt majd Átsiklunk a lényegen, s ő majd mereven Elzárkózik minden kényszermegoldástól. Azt mondta, majd a szívemig hatol. Drága édesen, azt mondtad, alig várod, Hogy kézimunkámat megmutassam, S majd ha jössz, hogy kinyíljon a hátsó bejárat, S te ott vársz rám majd a végkifejletig. Ó, hercegem!
ZSUGA: Hat óra tíz perc. Már a következőt fogadja. Egyébként meg minden szavad puszta banalitás.
SMACI: (Lenézően Zsugának) Inkább analitás. Rohanok, szerelmem! /El a szoba felé, ahol Fiú és Lány vannak/
BIBE: Én inkább ülve maradok. Majd a boncolásra hívjatok, S a lyuk biztos nem golyóütötte lesz. Ezekben aztán van spiritusz. Tömény káosz-vortex. Apropó. (Iszik.) /Fülbenyal, Bohó el. Bibe visszahanyatlik, Zsuga látja, hogy elaludt, s beszélni kezd:/
ZSUGA: De hagyj még tartalékba is, jó Hubertám, Hisz a műsor csak most vette kezdetét. Markomban tartom a dolgokat. (Keze a nadrágján) Kezesbárányok lesznek mindahányan, Erről kezeskedem. Nem sokára kisül, elsült-e a srác, S a nővérek közül melyiknek Borítja női vére be az ágyat. Bohó meg elment Fülbenyallal – Már készül a nagy felfordulás! Ma lenéznek végre rám az úri körökből: Vér fog ma folyni, s nem csak szűz ölekből – Mert egy vén portásnak biz’ a vágya más: Kezdődjék hát az ében előadás, Hisz nézd, mindjárt elmentek mindahányan, Várják sorsuk, s hogy végzetük kivárjam, S nem tudják, hogy nincsen nagyobb érdem, Mint a voyeur-i álszemérem, Velük magam ma végül összemérem, (Bekapcsolja a képernyőt) Leadja majd a Story, Cosmo, az Elle, Csak azt nem tudom, még estére megell-e?
2. jelenet
(szobába középen egy ágy, Fiú és Lány egymással szemben áll.)
FIÚ: Nővérem, beszélnünk kell. Remélem nem kell pirulnod, amiért velem jössz. Itt végre kettesben vagyunk…
LÁNY: Most szívatsz?
SMACI: (beront) Itt vagyok cuncimókus! (meglátja Lányt, megtorpan) Ez mit keres itt?
FIÚ: Húzz innen. Beszélni akarunk.
SMACI: Hat óra tizenkettő, itt vagyok, ahogy ígértem. Arról volt szó, hogy majd mi is kettesben maradunk egy kicsit.
LÁNY: Miről van szó öcsi? Te ismered ezt a cafkát?
FIÚ: Apró botlás nővérkém, nem tudom miről beszél.
SMACI: Hát hogy mi ketten, hogy te szeretsz, meg minden, tudod…
LÁNY: Szajha.
FIÚ: Egyetértek. Nem tudom, miről beszél, fogalmam sincs mi ez a mese, még a nevét se tudom biztosan. Maci vagy Smár, vagy mit tudom én….
SMACI: Smaci.
FIÚ: Ja, Smaci. Szóval kedves Smacikám, magunkra hagynál minket egy kicsit nővéremmel?
SMACI: De…
LÁNY: Eredj! (Smaci sértetten ki, Fiú ismét Lányhoz fordul)
FIÚ: Bocsánat az előbbiért, nem épp úgy történt, ahogy elterveztem. Fontos dolgot kell mondanom (megfogja a Lány kezét, Lány visszakozik)
LÁNY: Öcsikém, már megint részeg vagy?
FIÚ: Megrészegített szikrázó tekinteted.
LÁNY (elrántja a kezét) Nem részeg avgy, te belőtted magad.
FIÚ: Elvesztem. Végzetem halálra szánt. Hiába küzdök: szeretlek. (Lány Fiú homlokára teszi a kezét)
LÁNY: Nem vagy lázas. (megnézi a pulzusát) A szíved viszont eléggé kalimpál. Le kellene dőlnöd egy kicsit, és megvárni, amíg lejössz a szerről. (Az ágy felé terelgeti, de a fúi nem hagyja magát, lány elé térdel, átöleli a Lány lábait)
FIÚ: Elfojtottam sokáig Rejtett lángokat, sok csöndes éjt Töltöttem sóhajtozva, zokogva, mindent Elgondolva, átkoztam sorsomat, De hasztalan, már ez a végzetem: Szeretned kell, vagy halni nekem.
LÁNY: Ne szívass már, a nővéred vagyok basszus!
FIÚ: A vérbeli közösség közelebbi Közelséget kíván szerelemben. (ismét megfogja lány kezét, aki ezúttal nem ellenkezik)
GEPONTE (be) Veszed le a korcs kezed a lányomról?
FIÚ: Mi ez a hirtelen anyai ösztön? Eddig valahogy nem érdekelt, ha napjában többször is ágyba vitték a lányát.
GEPONTE: Ők fizettek. Az puszta üzlet volt.
FIÚ: Én meg szeretem. Mi szeretjük egymást! (Lány felé fordul) Nővérem, én úgy hiszem te szeretsz engem.
LÁNY: Tudod, hogy szeretlek.
FIÚ: Komolyan beszélsz?
LÁNY: A legkomolyabban. (csókra hajlanak)
GEPONTE: Mocskos, vérfertőző szörnyek. Testvérek vagytok, ha csak félig is!
FIÚ: A szerelemben az ilyen nem számít.
GEPONTE: Fizess!
FIÚ: Tessék?
GEPONTE: A lányomat akarod. Fizess, mint minden tisztességes vásárló. Vedd meg az árut, ha már a fogadat fened rá.
FIÚ Ez aljas zsarolás, és még maga meri anyának nevezni magát! (lány visszafogja)
LÁNY: Hagyd! Add meg neki amit akar, csak távozzon végre! (Fiú kelletlenül pénzt vesz elő, és fizet. GEPONTE tovább tartja a kezét.)
GEPONTE: Alaptarifa? Féltestvéreknél? Ugyan már. (Fiú undorodva újabb bankót ad neki, Klitoroisz elteszi és távozik.)
FIÚ: Kurva anyád.
LÁNY: Tudom. Te foglalkozz vele! Most már végre magunk vagyunk. (csábosan Fiú köré tekeredik) Minden értem lehelt sóhajodért Tizet sóhajtottam, s nem is csak azért Mert szerettem, hanem mert mondani – Gondolni alig mertem, hogy szeretlek. FIÚ (zavartan szabadulni próbál) Ö.. igen, ez remek. És most mit tegyünk?
LÁNY (tovább tekergőzik, az ágy felé terelgeti Fiút) Amit akarsz. Jöjj hát, Annyi elsírt könnyünk után tanuljunk Mosolyogni, csókolni, aludni… (megcsókolja Fiút, miközben hámozza le róla a ruhát, és az ágyhoz érnek)
FIÚ: Nővérkém. Ne szívass már! Ez nem vicces. Nővérkém!
LÁNY: Nem szeretsz hát?
FIÚ: De persze csak hát… Nővérkém! (Lány ágyra löki Fiút, lámpák ki)
3. jelenet
Portásfülke, Porzó a széken, szendvicset majszol, a képernyőre bambul.
PORZÓ: Ez meg… Azt a betyár… Takarítanom kő a nyolcast.
Bibe! Ezt látnod kell neked is! Csinyána nekünk izibe Jó hangulatot.
BIBE: Vak vezet világtalant. (A képernyőre néz) Angarde! Ezeknek már nem kell a szike. Asszisztencia! Borotvát! Rongyot! S még egy felest! (iszik) Smaci feldúlva arra jön, észreveszi a képernyőt, megáll, Nem hisz a szemének, leül elé, nézni kezdi. Sír.
SMACI: Cián kell, vagy bürök. Megőrülök. A nyolcasban dúl a reality, S ha szívéből e nőt végül mégis kiöli, Akkor sem számíthat már semmi másra – Se közös mozira, se fagyinyalásra, Csak tőrömre, jeges bosszúm pengéjére, Mi majd végül átjárja szívét Hercegem, miért tetted ezt velem? Hát nem találhattál volna ezer más kérőt, Ki ajtód előtt sorakozott volna? És ha csak mégegyszer átkarolna, -S át is fog, – szívem halálukra ráhajolna. (Zsuga megjelenik, épp egy telefont fejez be. Smaci a nyolcas szoba felé indulna, de Zsuga elé áll, némán mosolyog, míg Smaci vissza nem ül teljesen összetörve. Egy darabig nézi, ahogy a kép előtt sírdogál, aztán hoz neki egy italt a bárból.) Holdvilágos éjszakán majd kettő vére csordul: Kettőé, kiknek szívedet ígérted – (A szívére teszi kezét) Ez egy. Már nem is dobog. A másik még járja hát Utolsó, vérgőzös dobbanásait, Hisz érzi már: Ütött az óra, Ha a szerelmet megveszik kilóra, Ráalkonyul nemsokára. Rá, s e bűnös, vértől fertőzött Ócska fogadóra.
ZSUGA: Amit most látsz, azt nem is láthatod. Mi tagadás, nem egyszerű tévéadás: A valóság fut össze szemed előtt. Pfuj, igaz, ami igaz, túllépte az értelem határát: Ha a fiúnak oly nemes volna a szándéka, Mint maga az erény, a lány mindent elkövet, Hogy kicsorbítsa. C-c-c-c. Azt hiszem, Ettől a ponttól már tényleg nincs visszaut. Ez betette… a kaput…
SMACI: Nincs valakinek egy zsebkendője? (Zsuga kikapcsolja a tévét.)
ZSUGA: Csak műsoros. (Zsuga kiveszi a kazettát, feliratozza, Smaci csak bámul maga elé, egy darabig csend.)
PORZÓ Ezek nem testvérek?
BIBE: A szerelem átlép minden rokoni szálon, Át közelségen és távolságon.
FITYMA: Főbűnt követtél el. Meglakolsz! Isten nevében.
BIBE: Csend van.
FITYMA: Persze, még egy kis sminket felpakolsz, Hogy elvedd előlem, kiért zárdába vonulnék. Vagy vonultam, bánom én, – Magas oltára elé borulnék.
BIBE: És micsoda csend itt belül. Fülembe már csak a múlt hegedül, S az itt kialakuló csatatér, Amíg még táncol eretekben a vér, Számba hozza régi alkonyok ízét.
FITYMA: Mondjuk ki, istenem – ez rábaszás, Baszás, Kibaszás, és ez alól nincs feloldozás.
BIBE: Fekete függöny libben, nehéz az éj.
FITYMA: A kis parázna vajon nagyon parázna, Ha tudná, hogy a pokolban nézi majd végig, Ahogy mellétől szőrős fenekéig Végig, végig nyalom!?
BIBE: Még emlékszem, én is voltam így, D’artagnan-om, mikor kardélre hánytál, Majd egyszer csak elnyelt a messzeség, S háborús sebeid már nem gyógyíthattam be én sem…
FITYMA: Enyém az isteni hatalom!
BIBE: Csak egy gyógyír maradt… S felér a többivel: Még egy felest.
FITYMA: Ó, hogy kiborulna, ha tudná, az égi vulva Mily szenvtelenül nedvesedik az emberi könnyre, És gondolna kínra, testvérszerelemre, gyönyörre, És engem mindig tovább s tovább gyötörne…
BIBE: Amíg van hitel.
FITYMA: Mindennek nevében, mi szent, átok rátok!
BIBE: Hány abortuszt vezettem le mostanáig…
FITYMA: Az orromnál tovább most se látok,
Hisz az alkotó, mint mindig, most is pihen.
BIBE: Aztán keblem alatt egy sötét éjszakán Az élet önhibámból örökre elveszett…
FITYMA: Persze, isteni, kis szívem, csináld csak,
Míg a lángok nyaldossák a lábad! Nem volt benned soha szemernyi alázat…
BIBE: Kis testét csak még egyszer újra lássam…
FITYMA: Istenem, ki megrajzoltad csípőm vonalát, Fojtsd ma belé utolsó dalát A nászi ágyon, azt kívánom!
BIBE: Bűnös vagyok, mint e zavaros nedű –
FITYMA: Mianyánk, ki vagy a nyolcas szobában, Geponte, te ribanc, a díványon könyökölsz, Egyházam nevében, még ma megdögölsz! Te árultál el, te, kit kis kurvaként Anyám helyett anyámként szerettem, Mikor kurtizánruhámat sok éve levettem!
BIBE: A hippokrateszi esküt elfeledtem –
FITYMA: Azt mondtad, túl jó vagyok e helyhez, Hajolnék hát inkább a szent kehelyhez, S a grál ugrál most is szemeim előtt… Könnyű lesz hitemet az ujjamból kirázni, Nem fogok én itten szarral gurigázni, Azt mondom, elég volt, becsaptál…
BIBE: S minden idő előtt elhaltért még egyet ittam –
FITYMA: Nincs isten, nincs sátán, nincs semmise, Mindegy, hogy orgia vagy hogy szentmise, Csak te vagy, s én vagyok, S száz kívánatos halálnem, Az anya, a fiú és a kis dög nevében, Most, és mindörökké, Örökkön, örökkön, örökkön örökké, Ámen.
BIBE: Porzó, mi lesz most így velem?
PORZÓ: Érted akár minden szobát, Még Gepontét is koszosan hagynám. Itt vagyok neked, minden, ami én vagyok. Egy partvis, bár nem felcsatolható, Két mell, mi érted minden szívdobbanásra Összekoccan, mint whiskydben a jég, Kezedbe teszem most, s halálom, életem Egyaránt tiéd. Az egyhetes kondibérletem Is csak rád várt, hogy erőt öntsön Felizzó, s hamvadó szerelmünk mocsarába. Fel a fejjel, szálljunk hát virágról virágra, S ha jól lennél, most jöhetnél velem Takarítani a férfibudit, s mit ott látnál, Meggyűlöltetné veled az aljas férfinemet. Csak kérlek, ne mondj még nekem nemet! Veled iszom, ha kérsz, kifulladásig,Ha elalélsz, ha mérgedtől fellobbansz, Legyen helyzetünk mától végre konstans, Muskétásod leszek, kicsi Constance, S míg halálunkon úszik át egy felleg, Szerelemtől duzzadnak e feszes, éhes mellek. (Porzó Bibéhez, vigasztalj, Fülbenyal be)
FÜLBENYAL: Portáskám, hol a sporttáskám?
ZSUGA: Hallgass most, s meglesz majd pénzed is. ézd inkább, hogy futtatom fel garnidat, S ha már elmúlt a pirkadat, S majd végre újra ránk alkonyul Giovanni lángja is végleg lekonyul.
FÜLBENYAL: Ajánlom is. Figyelj. A másolat felér az eredetivel, Ha a felvételen a vízjegy befigyel: S az ágy, úgy látom, ezekben bővelkedik. És nézd, a kislány máris szedelődzködik, Hisz extrákért nem fizettek, s lejárt az óra. Ez most nem igazán jött kapóra.
ZSUGA: Itt a pénzed, és a bizonyíték. Ezért gyöngyözött a fáradt veríték Homlokomon hosszú évekig. Most összeomlik a kúria, Mert az anyát nem érdekli már, Ha nővérével kúr a kisfia, Ha haszonról szól csak az orgia, Gyászos keretbe foglaljuk a mai napot, S már hiába védekeznétek, nem használ a gumi se, Imádkozzatok. Véget ér a mise. Hát szavad ne feledd: ha minden elsimult, Szólj a Donnak, hogy jutalmamra számítok, Küldje a levelet, az amnesztiát, S magához emel engem, mint fiát. Ha sorsod, s a száz borvirág arcodon már kivirult, S minden ifjonti szív a vérben elcsitult, Szólnak harsonák, harangok, s tadamm, Te is végre ez leszel: Madame! (Zsuga utolsó szavai alatt Geponte belép, Zsuga kioldalog, érzi: jön a baj. Fülbenyal sporttáskával kezében. Geponte a pénzét számolja, túloldalon ki, Fülbenyal utána,a színpad szélén csatlakozik hozzá Hipó. Fülbenyal visszanéz, egymásra néznek Zsugával, ellenkező oldalon kimennek, Bohó be, kiöltözve, kifestve, mindenki próbálja hessegetni a bűzt)
BOHÓ: No lám, no lám. Itt a fél bagázs. Mi az, talán megtört a varázs? Szagomon már nem élcelődhettek, S bár lábam bukéja, mint sokéves reteknek, Már enyém a pálya. Nem tettem hiába, A szívességet, mire Fülbenyal nagyasszony rávett – A kazettát terjeszteni kezdik, S ha magukat néha el is eresztik, Mint én most, százszor úribb hely lesz A szomszéd ház: kristálykehely lesz Majd a testem, És enyém lesz a cár is, Nyakamban lóg majd hófehér, Babokból szőtt kláris, És miért? Mert a drága fiú nagy hevében, Ahogy sorra jöttek a numerák, Nem csekkolta, vannak-e kamerák Nászágya fölött.
SMACI: Hallgass, te görény.
BOHÓ: Kicsi vagyok. Kedves és szerény. De hozzátok képest a mennyekig felér…
SMACI: A szagod, az biztos. Savas esők várhatók.
BOHÓ: …Nagyságom, hisz csak én leszek majd úrinő. Már látom is: Bohó és a lányok – Ott az se baj, ha az ölébe hányok Pár kuncsaftnak, hisz így szeretnek ők. Ott nem lesznek kufircoló bátyok, Sem anyagias felmenők. Hol a kis szerelmed, hogy újra elringasson? Épp kishúgával törik fejüket a furcsa castingon.
SMACI: Hallgass, ha mondom! (Smaci felpattan, Bohó után el. Új szín: Geponte és Lány a beszélnek, nincs senki más)
LÁNY: …a vér nem válik vízzé, mi tagadás.
GEPONTE: És a végén a csattanó is megvolt, remélem, Leszolgáltad béredet. Hisz hiába, tudod, nem ontom véredet. (megsimítja lánya arcát, a háttérben Fülbenyal és Hipó hallgatózik.))
LÁNY: Persze, anyám. Köszönöm.
GEPONTE Ne köszönj soha – Egyszer majd e ház tiéd lesz, Drága gyermekem. Csak tanulj, Tinó, míg ökör lesz belőled, Hogy kit szeretsz, szeretnél, soha Ne happolhassák el előled. Lányom, nem csalódtam benned.
LÁNY: És még mindig szeretlek. (Fiú be, lányt kézenfogja, kérdőn néz az anyára. Kimennek Fülbenyal be..)
FÜLBENYAL Ütött az óra.
GEPONTE Itt vagy hát, te örök másodhegedűs, S még mindig nem érted, hiába loholsz Folyton nyomomban, nem vár más terád, Csak a szekér után futó szerepe. De régi barátom vagy, gyere be, Igyunk meg együtt egy jó zöldteát.
FÜLBENYAL: Nem beszélni jöttem. Más a helyzet. De így korrekt. Hogy tudd, mi lesz veled, s lányaiddal, Ha jő az alkonyat. Az elmúlt napokban Zsuga ugrott minden szavamra. Egy busásabb haszon reményében. A legbizalmasabb embered. A portás! Hát nem megalázó? Elfogadom hát a teát. De nem kérdezek. Csak felkészítelek, Hisz veled vagyok végig, s ellened.
GEPONTE: Menjünk a szobámba. Hipó, két csészét légy szíves! (Hipó kintről bejön két csészével, míg GEPONTE és FÜLBENYAL a túloldal felé tartanak.) Képzeld, Benyal, anyai kezeim alatt ma megint kinyílt egy bimbódzó szerelem. Lányom és kisöccse – Ne is kérdezd. Én sem értem. De az arany csörrenése most sem változik, S még nem szakadt rám a plafon. Minden megy tovább. És miért kéne másra számítanom? Éreztem én is valaha így, s míg megfizetik, Elkísérem őket akár a nászmenetig. (Kimennek, de a sporttáska kint marad. Hipó összetörten áll, majd észreveszi a táskából kikandikáló lemezt. Felemeli.
HIPÓ Giovanni Long és Annabella Suxx: Víg gazságok. Barely legal.(A földre dobja.) Sohasem fog engem szeretni. Zsuga, te túlságosan Megbízható szolgája voltál egy ilyen gazdának, Az irigységtől hajtott Fülbenyalnak, És azt hiszem, a te jutalmad végül hasonlítani fog Az enyémre.
ZSUGA: Az is megeshet. (Zsuga kimegy)
HIPÓ: Nyugodj bele, hogy úgy lesz. S te, te könnyűvérű, szabad, vidám fiú, Te, esküszegű, s ő, hűtlen szerelmed – Ki mindnyájunkat élővé csábított, S színt vitt a szürke szeráj szuszogó magányába: Teérted, ki, mikor megérkeztél, első éjjel nálam szálltál meg, S te talán mára elfeledted, de még Enyém a szavad, s tiéd az enyém, jöjj hát, Beszélünk még erről. E finom ízű Mérgen gondolataim lakomáznak: A bosszútól megédesül a bánat. (Bentről Geponte:)
GEPONTE: Teát!
HIPÓ: Viszem! (Hipó ki, Smaci rohanva bejön, meglátja a földön a DVD-t, megnézi, összetöri, összetapossa, tovább rohan egy késsel a kezében. Az előtérben Santa Fityma odamegy Bibé-hez, leül mellé, Porzó is odaül. A dal alatt, ahogy Bibe és Fityma egyre jobban belejönnek, átkarolják egymást, stb, ő elkeseredetten átmegy a portához, és lerogy Zsuga székére.)
FITYMA: Levetettem apácaruhámat, És kurtizánként most újra melletted. Nem hiszem már, hogy jobb az áldozat, Mint a kéj-kövezte kárhozat.
BIBE: Kár. Hozathatna nekem valamit.
FITYMA Igyunk hát, (Tölt.) S ha e szesz Krisztus vére lenne, Lassan szopogatnám. De mert nem az, inkább Lehúzom egyből. (Mindketten megisszák.)
BIBE: Én csak a kupit. Ki bírja tovább? D’artagnan, vagy én? Az élni akarás, vagy az éjszaka? Jutunk-e még egyszer innen haza, Hol anyánk ölébe bújunk, És sírni kezdünk? Ki bírja tovább? A fiú, a lány, Vagy a Whiskys-üveg? Igyunk, drága puncius, Fizess! (Énekelni kezdenek) Elnémul most a kupleráj, Kint csak egy tücsök bazsevál, Bokor mögött kél fel a nap, Pirkadatkor árnyék halad
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
Egy apáca, két apáca, Görbe háta, görbe lába, De bő ez a papi csuha, Kilátszik a nővér luka! Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
(Isznak) Egy doktornő, két doktornő, A távolban kis lugas nő, Búfelejtő mámor Az idővel smárol.
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
(Isznak) Az idő siklik felettünk, Hogyha ma meghalni jöttünk, Nézd az ingát, nézd az ingát, Igyunk hát rá még pálinkát!
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
Csökevényes a kárhozat, Az idővel mérd meg magad, A megváltást ne is keresd, Hajtsunk fel hát még egy felest!
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
(Isznak)
Át a házon, át a vizen, A hold búcsút imígy üzen, A föld alatt kóró telel, Némán alszik, búsan hever.
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
Két testvérnek rút szerelme, A sok kurva így perelne. Mire majd új napra virrad, Már csak árnyék, már csak illat.
Haj, na naj-na,
Haj. Na
Dana don don
(Isznak, éneklik a dajdaj-t, hátul megjelennek az ölés-párok: Bejön Smaci, elkapja végre az előle szaladó Bohót, fojtogatni kezdi, megmerevednek. Aki megmerevedik, mindig énekelni kezd mozdulatlanul, és folytatja függönyig, a dajdajozás egyre gyorsabb Fülbenyal belép, meglátja Smacit, elővesz egy tőrt, megmerevedik. Geponte vérző fejjel bejön, Santa Fityma ránéz, és feláll, Zsuga belép, kezében egy borítékkal, a portához megy, észreveszi a bánatos Porzót, aki a mulató Bibét nézi, megmerevednek, Bejön a fiú és a lány, a fiú lehever mosolyogva, a lány táncolni kezd a dalra, de Hippo megindul felé, megmerevednek. A fiú felül, nézi, a dühös, szoborként futás közben álló Hippót, majd ő is énekelni kezd. )
4. jelenet
Ahogy a gyilkosságok sorra megtörténnek, az áldozat és a gyilkos megmerevedik, és elmondja halálmonológját.
Bohó
Vigyázz, a Smaci harap! S a zöldszemű szörny lesben. Most elkapta nyakamat, lassan kihűl a testem. E fülledt trágyahalom, az istenarcú bélsár, és így is szörnyű szagom csak még erősebb lesz már. Bomló husomban férgek sok nemzedéke nő föl, végképp nem marad semmi az egykor vonzó nőből. Vándor, ha síromnál jársz és kérded ki rohad itt, tudd meg, hogy nem vagyok más: én röhögtem ki Smacit. Szent szerelmében sértve ezért lett ő a hóhér. Hát mondj egy imát, kérlek szegény, büdös Bohóér’.
Smaci
Miért kell, hogy lássam én, hogy nem lehet már enyém? Mással fekszik össze, vissza: nővérével. Ez kemény. Pedig bármit megtennék, csak járhatna bennem még: orál, anál, gruppen akár, hű szolgája is lennék. Fülbenyal, te dögevő, pénzért mindent lenyelő. Kurvák közt is kurvább kurva, érzelmekkel seftelő. Összetörtem a lemezt, rossznéven vette ezt. Lemeztelenített dühvel belém hegyes tőrt ereszt.
Fülbenyal
Gponte lelőtt, hát meghalok. Tán túl merész voltam. Ha meghúztam volna magam, nem feküdnék holtan. De hittem, hogy van ész erő s oly szent akarat, a madame önkénye alól mi felszabadíthat. Tudtuk jól, a nagy dohányt mind teszi zsebre. Amit kapunk, csak morzsa az,
nem gyógyír a sebre, hogy dolgozunk, mint bányaló, mely mély aknába száll, nincs ünnepünk, nincs szombatunk, sőt néha nincs vasár’. Megfűztem én Bohót, Zsugát, hogy szökjünk el innen, kezdjünk egy új vállalkozást, megvan hozzá minden. De madame G., a diktator az élő akadály, s a gyors golyó mint erős bor okos fejembe száll.
Gponte
Te hálátlan kis luvnya! Ezért vigyáztam úgy rád? Túl jó vagy közénk” – mondtam, vonulj zárdába inkább! Hát félreismertelek! Alighogy visszajöttél, meggyilkoltál engemet. Ezért kevés a kötél! Én, aki mindenkinek csak a javát akartam, a hideg földön fekszem és vérem bugyog halkan. A kerületben minden jobb helyen tudták nevem: Madame Gponte lokálja, legelőkelőbb helyen. Az összekapart pénzem hiénák hordják széjjel. És nem tehetek semmit, mert rám borult az éjjel.
Fityma
Kurva anyád, leányom, az én kezemtől hullt el. Megértem hát haragod, és nem haragszom, hidd el. És jó keresztény módra talán meg is bocsátok. De az anyádnak soha! Szálljon rá minden átok! Jó keresztény módra, de rég nem keresztényként. Becsaptak édes lányom, mint annyi más naív lényt. Csak anyád tehet róla, ki rájuk bízta lelkem, e szörnyű maffiára a bölcs természet ellen. A természet ellátta az embert minden jóval: réssel vagy doronggal, alatta két golyóval. A papok szerint viszont csak akkor jó, ha nem jó. Ami természetes vágy, az mind Sátántól való. El is szöktem hát tőlük, mert élni édes és szép, a lelki béke helyett így nyertem testi békét.
Lány
Hiába ez a kenyerem, hogy lenyalom és lenyelem, fúrnak s nem csak férfiak, s a női fúria komiszabb. A színházban se jobb talán, de mit szóljon egy utcalány? Ha túl sok kuncsaft kuncsorog, sok nyál, sperma és pénz csorog, jönnek a régi undokok, s kitúrnak, mint vakondokok. Lehettem volna kurvajó: Egy fő-töltőtoll-koptató, de nem lettem, mert jött Hipó,
most hulla vagyok, mint a hó. Hipó kimart, ez tény ma már, oly biztos ez, mint a halál, a világ többé nekem nem áll.
Hipó
Az a Lány egy büdös kurva, engem is kipaterolna! Még szép, hogy nem hagytam magam! Ezért kell most elhullanam? Izgalmas a nemi élet, hogyha ketten féltestvérek. Vérfertőzés görög átok, és ők igen „jóbarátok”. Pedig nem lenne kár érte, én lennék a kupi szépe, dőlne a pénz, mint az álom… Ez van. Közbejött halálom. A szerelem sötét verem, fejem a falába verem.
Porzó
Zord bűnös vagyok, azt hiszem, s a bűnöm szörnyüség. A portánál mint lágy kehely lapult a sanda szék. Az őr letűnt, a szék üres, a vágy szörnyen gyötört. Pitymallat óta surlottam a mocskos sárga föld. A partvisom miként roppant ércdárdahegy mered. Bibétlenül porozgatom a foltos szőnyeget. Az őr letűnt, a szék üres. Az alkalom adott. Az iszonyat a falakról a padlóra csorog. Elmondom: ültem. Szék ölén. Hisz emberek vagyunk. S a fáradtságtól sokszor a más székére rogyunk. Bibém halott, az életem így fikarcnyit se ér. Kinyúlok, mint a partvissal agyoncsapott egér.
Bibe
Vodka, viszki vagy likőr, ezerféle alkohől, öl, butít, gyomorba dől. Számból párlat párolog, ízzel-gőzzel gyógyborok. Meg már úgysem gyógyulok. Májam mint a csizmatalp, nem bontja már az italt, minden agysejtem kihalt. Szertecsúszik a világ, föloldanak a piák, fejlődik a gyomorrák. A világ egy tequila. Benne citrom a pina. Sámson feje delila.
5. jelenet
ZSUGA: hangja szól magnóról Majd, ha ím, hajnalra mind kimúlott, S lombok árnyára táncol még a fény, Romlás helyébe lép a szép erény, Majd ha az ég alja már azúr ott, S elhallgatott örökre mind az aljanép, Egy lámpa glóriája hajol be szobámba, Átballag az éj a későből koránba, És asztráltengerként hullámzik künn a rét, Majd ablakomon, lidércek, kopogtok,
Szemem alá oson egy szarkaláb, És a holdat szekerét a nap hajtja át A dombon, megsimítva a horizontot, Majd felrepül, s némán sírja el magát, S a reggelbe pólyájában elszenderül az est, S a kontúrok egybefolynak, mint elernyed a test Egy kuplerájban minden éjjelen,
Hol álmok úsznak át száz képzeten, Míg én rágyújtok, és majd a dontól Tudom, hajnalban levelet kapok – „Fiú, ma a portát elhagyod, s mellettem szolgálod le jussod.” S még dideregnek a földben a magok, Mikor kilépek majd délcegen, S elindulok korántsem félszegen Jól kiérdemelt jutalmam felé. Majd reggelbe mosódik a hajnal, S a bűn lemossa kezét az arannyal, Így ér majd az új nap, szabad leszek, S a kupleráj romjain a fény megremeg, S csak én állok ott majd, ahol egykoron Könnycseppek tükröződtek táncoló árnyakon, Hol egybeolvadt kéj és szerelem A vörösre mázolt rideg köveken. Én állok majd csak, hisz így szólt a paktum, És vár a füst, a kártya, portói vörös rum, A szabadság, a kinyíló utak, Szerelem boltívek, árkádok alatt, S lehetek majd jó is, ha úgy kívánom, Hisz mi addig volt, mind csak lázas álom… S míg fekszem majd egy fa tetején, a bűn elég, Hol összefut békében pokol és az ég, A világ majd lassan ébred fel alattam – – – Hopp, a magnót bekapcsolva hagytam.

Családi szex a kisöcsémmel

Hozzádörgöltem az arcom, belélegeztem a férfias tiszta illatot. A nyelvem félig kinyúlt a számból és pontosan követte a megduzzadt pénisz vonalát.  Le-fel, oda- vissza, nyalogattam. Enyhén sós és keserű ízt szült a bőr és a tusfürdő nyomokban fellelhető íze.
A barna hajamba markoltak Tibi ujjai, az arca az enyémet figyelte, a testét a várakozás izgalma feszítette meg. Annyira élveztem a hatalmamat! Amikor belemélyedt a szemem az írisze mélységébe, a nyelvem hegye a farkát ingerelte, kicsiket nyalintva, hogy lássam a szikrákat megvillanni.
– Csináld – kérte suttogva. Rekedten és esdeklőn, mégis akkora erővel bírt, mintha ordított volna. A szám lassan nyílt ki, és a tesóm makkja, becsúszott. A teljes történetet itt olvashatod el.

Családi orgia

Vérfertőzésen az egyenes ági, közeli rokonok, testvérek, netán szülő és gyermeke közötti nemi kapcsolatot értjük. Ezt a mai államjog bűncselekménynek minősíti. Noha a mindennapokon ritkán kerül szóba, több ilyen eset van, mint gondolnánk. Csakhogy, miután a családon belül történik, szégyenből eltitkolják, s az elkövetőt – aki többnyire az apa, vagy az idősebb testvér – megvédik, a szenvedő alany pedig sokszor gyermek, leginkább leány, aki fél elmondani a vele történteket. A képsorozaton a nagynéni, kuzin es a fiú hármasban, kattints ide, vagy a fotóra a galériához.

A vérfertőző kapcsolatnak súlyosak a pszichés következményei: személyiségzavarokkal járó lelki sérülést, egész életre szóló szexuális gátlásokat, a nemi élettől való undort válthat ki, s az áldozat szorongása öngyilkosságba vagy kriminális cselekedetekbe is torkollhat.
Biológiai következmények és történelem – A biológiai következmények nem kevésbé tragikusak, ha a bűnös kapcsolatból gyermek születik. Ugyanis a rejtett, de öröklődő, káros tulajdonságokat hordozó gének a szexuális együttléttel tovább hagyományozódnak, s az utódban felerősödve felszínre törhetnek. Vagyis megnő az esélye annak, hogy öröklött betegségtől szenvedő, testileg-szellemileg gyógyíthatatlanul fogyatékos, akár életképtelen utód születik e kapcsolatból.
Nem véletlen, hogy már a legősibb kultúrákban – a Bibliában, Mózes III. Könyvében is – részletesen olvasható a szexuális élet kötelező normái mellett a vérfertőzés tilalma is. Az ókorban csupán misztikus, kultikus okok képeztek kivételt, mint például a fáraók testvérházasságai. A korai szabályozások társadalmilag hozzájárultak a törzsek közötti kapcsolatok nemzetséggé, nemzetté, néppé terebélyesedéséhez.
A kereszténység szigorúan elítéli a vérfertőzést. I. Gergely pápa Kr.u. 500-ban még hetedíziglen tiltja a rokonok közötti házasságot, a laterani zsinat 1215-ben ezt a tilalmat negyedízigleni családi kapcsolatra redukálja. A mai állami törvények szerint másod-unokatestvérek köthetnek házasságot.

Anyám és én együtt szexeltünk

Óvatosan közelebb léptem majd félrehúztam a melltartót. Ő erre már lekapcsolta. Gyönyörű mellei végre csak az enyémek voltak. Közelebb nyúltam majd megérintettem. Egyik mellét két kézre fogatam, majd szájammal odahajoltam bimójához. Ő csak mosolygott mondta ott, ott azt szeretem. Erre hozzáértem nyelvemmel majd bekaptam merev bimbóját. csodálatos volt. Rögön el is kezdtem falni nyalni szívogatni anyum ezt hangos nyögésekkel nyugtázta fejem karjaiban tartva. Kezeimmel masszírozva melleit. Majd mivek kiváncsiság hajtott anyámat finoman az asztalra tolva lejjebb vettem kezelésbe lehúztam tangáját elémtárult egy igazi gyönyörűség kinézetre is szűk gyönyörű kopasz puncija már magában is gyönyörű volt. Látva szándékom széthúzta lábait… A teljes történet itt olvasható.