A női szexualitás természete és minden egyéb szexkutatás tabu volt a tudományban mindaddig, amíg Alfréd C. Kinsey, az Indianai Egyetem zoológusa el nem kezdett tanítani egy házasságra előkészítő tanfolyamon 1937-ben. Kinsey felismerte, hogy igen keveset tudtak akkoriban az ember szexuális magatartásáról, és hogy tanítványait megfelelően tudja oktatni, elhatározta, hogy maga gyűjti össze az adatokat.
A női szexualitás természete és minden egyéb szexkutatás tabu volt a tudományban mindaddig, amíg Alfréd C. Kinsey, az Indianai Egyetem zoológusa el nem kezdett tanítani egy házasságra előkészítő tanfolyamon 1937-ben. Dr. Kinsey rovarkutató volt, mikor átvette a tanfolyamot. Wardell Pomeroy szerint, aki egyébként közeli munkatársa és barátja volt Kinseynek Kinsey 1956-ban bekövetkezett haláláig, a zoológus professzor felismerte, hogy igen keveset tudtak akkoriban az ember szexuális magatartásáról, és hogy tanítványait megfelelően tudja oktatni, elhatározta, hogy maga gyűjti össze az adatokat. A feladathoz ugyanolyan aprólékos gondossággal látott hozzá, mint ahogy a rovarokat tanulmányozta. 1948-ban és 1953-ban közölt publikációiban, amelyeket népszerűén The Kinsey Reportnak ismernek, elindította a tudományos tényeken alapuló szexkutatást, és már előkészítette az emberi szexuális reakciók laboratóriumi vizsgálatát, amit William Masters és Virginia John-son végzett el a St. Louis-beli Washington Egyetemen.
Masters és Johnson ellenőrzött laboratóriumi körülmények között 18-89 éves korú 382 nő és 312 férfi élettani reakcióiról számolt be több mint 10 000 “szexuális reagálási ciklus” kapcsán, ahogy ők nevezték. Megfigyeléseket végeztek kézi maszturbáció, vibrátorral történő maszturbáció, különböző testhelyzetekben végzett nemi közösülés alatt, amikor csak a mellet ingerelték a nemi szervek érintkezése nélkül, és “mesterséges koitusz” alatt is, amikor felvevőkamerát építettek be műanyag péniszbe, hogy meg tudják figyelni a belső változásokat. Az utolsó módszer igen sok támadás célpontja volt, mondván, hogy a kutatók elgépiesítették és megfosztották emberiességétől a nemiséget. A laboratóriumi szexet kritizálták és kigúnyolták, és sokan támadták a probléma megközelítési módját. Kár, hogy Kinsey volt az, aki kérdezett a szexről, s hogy Masters és Johnson, akik megfigyelték a szexet.
Bár lehet némi igazság abban, hogy bírálták Masters és Johnson adatait, mégpedig azzal az érvvel, hogy hiányoztak belőlük a nemi kapcsolat érzelmi vonatkozásai, és hogy kizárólag az anatómiára és a fiziológiára összpontosítottak. Viszont mindaddig, míg nem közölték kutatási eredményeiket, nagyon keveset tudtunk a női szexuális reakcióról, mivel a genitális reakciók nagy része belül játszódik le. A hüvely síkossá válása, a hüvely belső kétharmadának kitágulása, a méhszáj kinyílása és a méh felemelkedése korábban mind rejtve volt a látvány elől. Ezzel szemben nincs szükség belső filmfelvételre a férfi genitális reakciójának megfigyeléséhez; lényegében a hímvessző először merevedik, aztán elernyed. A mesterséges pénisz segítségével lehetővé váltak olyan megfigyelések, amelyeket a klinikumban fel lehetett használni a meddőség és a fogamzásgátlás kutatásában.
Masters és Johnson a női és férfi szexuális reakció ciklusát négy egymás utáni fázisra osztotta: izgalom, tetőzés, orgazmus és oldódás. Az egyiket folyamatosan követi a másik, és mindkét nemnél azonos.
A négy fázis alatt két alapvető élettani mechanizmus okoz szexuális reakciót. Az egyik a vérbőség a megnövekedett véráram hatására a nemi szervekben, aminek következtében a szövetek megduzzadnak, és általában megváltozik a színük. A másik fő élettani jelenség a miotónia, a fokozott izomfeszültség, mind az akarattól függő vázizmokban, mind az akarattól független simaizmokban. Az értágulás és az izomfeszültség látható fizikai változásokat okoz a genitáliákban, és megmutatkozik egyéb, nem külső nemi szervi reakciókban, mint például a szívritmus, a légzési ritmus, a vérnyomás változásában, a verejtékezésben és egyebekben.
[Szex Dr]

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! – A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!