bulvár, erotika, szex
A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira sajog… Benyitsz az ajtón, igen, végre látom az … Olvass tovább
Szeretek vásárolni, nem tagadom. Abban a régi vágású áruházban, amely a kedvenc helyem, mindig hosszú sor áll a női öltöző előtt. Hogy időt spóroljak, gyakran átsurranok a férfiosztályra, ahol jó eséllyel senki sincsen. Éppen néhány pulóvert és szoknyát próbáltam a fülkében, amikor váratlanul rám nyitott egy férfi. Szégyenkezve kaptam magam elé a kezem: félig meztelenül … Olvass tovább
Mélyen kivágott, olyan benyúlós felsőben ült mellém. Lilás farmer, vastag, csillogós övvel. – Szia. Mondtam anyukámnak, hogy lekéstem a buszt, és egy kedves férfi elvitt kocsival – kezdte, az ajtót becsapva. – Mire volt jó? – csodálkoztam. – Óvintézkedés! Ha látna egy ismerős beszállni a kocsidba, és anyu megkérdezné, ki volt az, hát mondhatnám: tudod, … Olvass tovább
Mariann két csokit vett elő a hátizsákból: – Nem kérdezted, milyet szeretek, gondoltam segítek kicsit. Index, kifordulás a buszöbölből. – Egyet nekem, egyet magadnak? – Kicsit szégyelltem magam, de én nem vettem komolyan ezt a csokis dolgot. – Azt hitted, megeszed a fekete csokidat én meg nézem? Hoztam magamnak is! – Ez a kedvenced? Ilyet … Olvass tovább
Abban a buszmegállóban állt a lány, melyben máskor több tucatnyian várakoznak, magányosan. Inkább vékony, hosszú lábú, ám a cicije nőies, és úgy tűnt a gyors leltár során, hogy a popsija sem egy marok, az is vonzó. Furcsa volt látni, megszoktam már a tömeget, amint naponta menetrendszerűen elhaladtam itt. Csakhogy pár perccel korábban szoktam erre járni! … Olvass tovább
Elképzeltelek amint másként kelsz fel reggel, mintha számítanál rám, szoknyát húzol és a legkisebb tangát veszed fel, amit a szekrényben találsz, ami alig takar valamit tested legfinomabb gyümölcséből. A harisnyanadrág helyett a szekrény mélyén lapuló combfixeset veszed fel, loppal, nehogy az otthoniak megneszeljék. Nem veszel fel melltartót, csak egy blúzt, ami alatt átsejlik csodás kebleid … Olvass tovább
Délután felhívott Peti, hogy este lesz egy buli, nincs-e kedvem elmenni. Azt is mondta, hogy lesz pia meg nők. Nem értettem, hogy miért hangsúlyozta ezeket annyira, de nem érdekes. Mondtam, hogy meg kell kérdezzem a nagymamát, hogy mit szól hozzá. Megbeszéltük, hogy feljön értem, és ha mehetek, akkor megyünk. A nagymama nem nagyon örült a … Olvass tovább
Egyre többen és többen. Fiatalok, fiúk, lányok. Hosszú, egyelőre még összefogott hajkoronák és loboncok gyülekeznek. Elég kicsi a helyiség, de a tömeg csak nő és nő – hihetetlen, pedig elég ismeretlenek. Egyelőre – reménykedem. A falhoz szorulok, már nemcsak a tömeg miatt nehéz levegőt venni – cigarettafüst kígyói tekeregnek a fejünk felett. Félhomály, a füst … Olvass tovább
Budapest egy kertvárosi részében lakom egészen kis korom óta. Ez azért érdekes, mert így egész nap kint játszhattunk az utcán a szomszéd gyerekekkel anélkül, hogy a szüleinknek miattunk kellett volna aggódnia. Éjjel-nappal együtt lógtunk, ha úgy tetszik, bandáztunk. Volt a „bandában” néhány lány is, köztük természetesen Tímea is. Timi 2 évvel volt idősebb nálam, ezzel … Olvass tovább
Úr Isten, milyen mimóza ez a srác! Már vagy két órája dumál, én meg nem is tudom követni! Pedig már akkor eldöntöttem, hogy le akarok feküdni vele, amikor meghívott egy sörre a sátorban! – gondolom, miközben az utolsó cigimre gyújtok rá. Ő csak beszél, beszél, én meg kihasználva az időt, jól megnézem: magas, szálkás. Nem … Olvass tovább
A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira sajog…Benyitsz az ajtón, igen, végre látom az arcod. … Olvass tovább
Egyre jobban szerette a munkahelyét. Huszonkét évesen bekerülni egy ekkora céghez nem kis dolog, még ha az ember csak egy nagyon apró csavar is a gépezetben. Mivel diplomája nem volt – a tanulás soha nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé – reménye sem lehetett, hogy íróasztalt kapjon. Az igazat megvallva nem is igazán akart. Azzal, … Olvass tovább