Apám szokta mondani, hogy Magyarországon hiába 18 év a nagykorúság kezdete, azért annyi idősen még nem felnőtt az ember. Azt azonban ő maga sem cáfolja, hogy 21 évesen már felnőtt valaki. Bár az ember folyamatosan változik, fejlődik, ebben a korban kell, hogy a személyiséged kiforrott legyen.
Mindez annak a bevezetője volt, hogy egykori iskolatársnőm, aki iwiwen ismerősöm volt régóta, most új adatlappal ismét bejelölt, a régit törölte. A magamról rovatban a következő áll: Soha ne érjen utol a gyűlöletem, mert számodra egyenlő a halállal! Nincs bocsánat! -Soha nem szerettük egymást különösebben, és az irántam érzett haragja fel-fellángol még évek távlatából is, mely abban nyilvánul meg, hogy néha nem köszön az utcán, vagy az osztályunk által használt fórumon burkolt pocskondiázásba kezd. Szóval volt némi alapja annak, hogy személyemre irányuló fenyegetésnek vegyem iwiwes kiírását. Aztán, háttérbe szorítva a paranoiámat, amatőr nyomozóvá váltam: megnéztem a képeit. Ezidáig szerelmének fényképével volt tele a tárhely, akivel valóban hosszú évekig imádták (?) egymást, vagy legalábbis párkapcsolatban voltak. Időnként kiírták üzenőfalra, hogy így szeretlek, úgy szeretlek, mert jobb azt többszáz ismerős előtt, írásban kinyilvánítani, mint édeskettesben. Most a fényképek eltűntek, a családi állapotot nem tüntette fel adatlapján, így sejtéseim beigazolására tovább kutattam. A közös ismerősök között kezdtem el keresni egykori szívszerelmét, aki pedig általános iskolában volt osztálytársam. Nem találtam meg (a szerelem elmúlta után úgy látszik, az iwiwes ismeretség is megszűnik), így hát a saját ismerőseim között bukkantam csak a fiúra. Családi állapot szintén nincs feltüntetve, a közös képek eltűntek, csak egyetlen kép van a lányról, a következő felirattal: Ezt nagyon elcsesztem! -A kép nehezen áll össze. Magát okolja a szakítás miatt? Vagy magát az egész kapcsolatot bánja, hogy volt egyáltalán? Mit cseszett el? A végét vagy azokat az éveket, amíg a kapcsolat tartott a lánnyal? A történet szempontjából mindegy is.
Történt valami. Egy szakítás, csalódás. Biztosan nagyon fáj (bár bejegyzésem sok helyen cinikusnak tűnhet, de együttérzek velük, rossz lehet most nekik). Minden kapcsolatot, pláne egy évekig tartót el kell gyászolni. Ugyanaz az érzés, mintha meghalna valakid, csak a düh, a harag a másik ellen irányul(hat). Míg a halottunkra többnyire nem haragszunk, volt szerelmünkre annál gyakrabban. És mindez a gyászfolyamat, a szakítás utáni düh egy nyilvános helyen, az iwiw-en zajlik, többszáz ismerős előtt…
Forrrás: szociálismunkás.freeblog.hu

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! – A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!