bulvár, erotika, szex
A település közelében, ahol lakom egy teniszcsarnok üzemel. A tulajdonossal jó barátságba kerültem, így amikor csak akarom igénybe vehetem a pályát. Mesi egy közös beszélgetés során szóba hozta, hogy az egyik barátnője Kriszta nagyon szeret teniszezni, de csak ritkán van alkalma pályára jutni. Történt, hogy egy közös piknik alakalmával újra szóba került a tenisz és … Olvass tovább
Beköszöntött a nyár. Hirtelen felgördülő árnyfüggöny helyén milliónyi watt tervezte pecsenyévé másítani hunyorgó arcom sápadt fényét. Vánszorgásnak tűnő, korai lendülettel tartottam az iskola irányába az utolsó tanítási napok egyik fényben úszó reggelén, amikor premiert tartott a forró évszak, s mindent bevetve tűhegynyire vakította pupilláimat. – Ne siess annyira! – Anett törte meg közömbösen ballagó lépteimet, … Olvass tovább
Mikor 18 éves voltam szüleim kitalálták, hogy elküldenek nyelvvizsgázni. Így keresnem kellett egy angoltanárt. Ők választottak egyet és mikor először mentem órára és ajtót nyitott nekem, egyből megnyugodtam, hogy jól választottak. Egy gyönyörű göndör hajú szőke kék szemű 26 éves nő állt előttem. Ezután beengedett a lakásba és előttem ment a szobája felé. Már ekkor … Olvass tovább
Még mindig a délelőtt történtek zakatoltak a fejemben. Miért is kellett bemennem abba a bankba. Valami vonzott, de amikor megláttam Johnt, már tudtam, hogy nem kellett volna engednem a csábításnak. Amikor meglátott, már éreztem, hogy nincs menekvés. Az a ravasz mosoly ott húzódott a szája sarkában. – Szervusz Nikol, milyen gyönyörű vagy, semmit sem változtál. … Olvass tovább
Körbekerültem a csupa-szöglet épületkolosszust. Mintha formákkal és színekkel ismerkedő gyerek építette volna: a formát a kocka és a téglatest, a színskálát a szürke jelenti. Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket. Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott … Olvass tovább
Amikor üdén és illatosan beültek a kocsiba – Mariann mellém, Tünde hátul, középre -, csillogó szemeiken és állandósult mosolyukon kívül semmi nem árulkodott közös tegnap délutáni és esti programunkról, sőt még arról sem, hogy lenne miről árulkodni. Mariann teljes hajmennyiségét balról jobbra irányította – nem lehetett kis munka reggel a tükör előtt a sűrű zuhatagot … Olvass tovább
– Az is én vagyok! – szólalt meg váratlanul mögöttem. Tényleg! Mindenütt őt láttam hirtelen: a tükörben, a nyitott ajtóban, és a kezemben. A szobában minden rózsaszín vagy fehér volt, a hatalmas ágy sok párnával és plüssel, a bútorok, a tükör kerete… Ki gondolta volna, hogy létezik rózsaszín medve is? Csak én nem illettem a … Olvass tovább
Az egyik csütörtöki bulin itallal a kezemben nézelődtem a táncolók mellett, egyszer csak visítozva a nyakamba ugrik valaki és hatalmas csókot nyom az arcomra. – Szia drágám – lehel a képembe egy kisebb italkereskedést. Lefejtettem a kezét és kis szünet után nagy nehezen beugrott, hogy az anyám barátnőjének a lánya az. Ahhoz képest, hogy háromszor, … Olvass tovább
Sikerült délután két óra felé felébrednem. Ildi még javában aludt, félig oldalt, félig hanyatt feküdt az ágyon, egyik kezével a lába között a punciját fogva. Olyan édes, ártatlan kislány volt alvás közben. Óvatosan, hogy ne ébredjen fel kihúztam a kezét és széjjelebb tártam a combjait, hogy teljesen látszódjon a most már rövid szőrű kis vörös … Olvass tovább
Az üres korsók szinte egyszerre koccantak a tisztának épp nem mondható asztallaphoz, a három férfi pedig lusta elégedettséggel mosolygott egymásra. Szerencsésnek érezték magukat, amiért feleségeik, barátnőik sosem gördítettek különösebb akadályokat a péntek esti sörözések elé. András szája sarkában az elégedett mosoly lassan gúnyos fintorrá alakult, mikor meglátta, hogy a másik kettő szedelőzködni kezd, aztán elővette … Olvass tovább
Valamivel 11 óra előtt értünk be közös munkahelyünkre, ami kívülről hatalmas piszkos-szürke épületnek tűnt, mi viszont jól tudtuk, hogy belül még szürkébb és még piszkosabb, bizonyos szempontból. Kriszta már a saroknál kiszállt, gyalog tette meg a hátralévő 100 métert, bár – jókat nevetgéltünk ezen – feleslegesnek tűnhetett ez az óvatosság, amikor a cég dolgozóinak jelentős … Olvass tovább
– Kislányom! – súgta egy hang mellettem vagy felettem. Nem én vagyok az! – morogtam volna vissza, ha bizonyos vagyok benne, hogy tényleg hallottam a suttogást, és nem csupán álmom játéka. – Kislányom! – Tényleg valóságos a hang, ahogy a fölém hajoló, nőnemű alak is, ébrenlétem világának lábujjhegyen belopódzó alakja. Hány óra lehet? Hol vagyok? … Olvass tovább