Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minél vékonyabb az óvszer, annál praktikusabb és kényelmesebb, ám ez nem minden esetben van így. Éveken keresztül a gyártók is ezt a stratégiát követték, mostanra azonban a szinte észrevehetetlen vastagság felől új irányba mozdultak, és masszívabb, de extra élményeket nyújtó darabokkal kísérleteznek. Persze a régieket sem vonják ki a piacról, de egy idő után nincs tovább, a hártyavékonyság nem feltétlenül szolgálja ki azt az alapvető igényt, hogy az óvszer védelmet adjon. A vékony óvszerek nem praktikusak erős igénybevétel esetén, mint például az anális szex… A teljes bejegyzést itt olvashatod.
zokni
Csak zokni és más semmi
A zokni alapvetően semleges ruhadarab, védelmi rendszerünk hűséges pillére, de ha szexről van szó, ádáz ellenséggé válik. Számos fórumon elsiratták már a jelenséget, de az urak váltig magyarázzák a bizonyítványukat. Most vigyázó szemünket mi is a lábszárra vetjük, és kritikusan nézünk a fanatikus zoknistákra.
Akad-e lelombozóbb látvány, mint végigtekinteni a felajzott szerelmesen, akin – a szemérmet takaró árva fügefalevél modern kori szinonimájaként – mindössze egy pár zokni csúfkodik? Hiába, hogy megannyi vígjáték csontig lerágott, ócska poénját idézzük meg, a jelenség állandóan napirenden van, a magunkon felejtett zokni csak nem akar kikopni a szexuális kultúránkból. Még a rémálmainkban is ott kísértenek a nagylábujjnál lyukas frottírok az oldalukon egymást keresztező teniszütőkkel, vagy a megnyúlt, felemás pamutok, barnában, sötétkékben, fáradt szürkében. A meztelen férfitest és a lábszárakon egyetlen kifejező elemként főszereplő zokni persze a pornónak is vissza-visszatérő eleme: a barbár macsó kivagyiságának jelképe, társíthatunk hozzá némi alpárias közönségességet vagy durva póriasságot is, mindegy, a filmipar nemegyszer a „hatalom” jelképeként emeli be – míg a hétköznapi gyakorlatban inkább a lúzerség vagy az igénytelenség, ami elsőre beugrik. Ehhez képest a „meztelen nő zokniban” típusú – közel sem csak férfimagazinokban megjelenő! – fotósorozatokkal is Dunát lehetne rekeszteni. Ez utóbbi azonban erotikus töltetét inkább abból nyeri, hogy a diáklányos hamvasságra apellál, bujaságot és ártatlanságot kommunikál egyszerre, mindenesetre a legkevésbé sem szokás taszítónak tartani. A nők szeretkezés közben viselt „klasszikus” darabjai között amúgy is inkább találunk félig lecsúszott melltartót vagy csak a behatolás kedvéért arrébb hajtott alsóneműt, a zokniviselet a legkevésbé sem tipikus. De vissza a fősodorhoz! Az urak mentőövként bedobott érvei között első helyen szerepel a „nem jött le a farmerral, amikor húztam, később meg már nem akartam csak ezért bíbelődni vele és kiesni a lendületből” típusú mellédumálás, erre tán szót vesztegetni is kár, aki pedig tényleg komolyan gondolná, az a jövőben szánja rá nyugodtan azt a maximum három másodpercet, azon már igazán nem múlhat a siker. A fázós lábúak (ami szerintünk szintén csak a lustaságot palástolandó alibizés) már messzebb merészkednek, és tudományos kísérletekre hivatkoznak, miszerint bebizonyították, hogy a kielégülés valószínűbb és édesebb, ha nem reszket szex közben a lábfej. Ergó: melegen kell tartani azt a jéggé dermedő lábat, nincs mit tenni, zokni marad. De olvastunk ennél cifrább ostobaságot is, amit igazán csak a szórakoztatás kedvéért biggyesztünk ide, jelesül, hogy a kellemetlen lábszag okozta szégyentől is megvéd a zokni, és a kedvest sem riasztjuk el, ha biztonsági okokból ekképp vértezzük fel magunkat. Mintha ez a két vékony kis semmiség képes lenne vákuumot képezni, és bent tartani a penetráns bűzt. Ha valakit eddig tényleg csak ez tartott vissza, hagyjon fel vele – a savanyú lábszag már a cipőlevétel utáni második másodpercben arcul csapja az embert, nincs az az alpesi kézimunka vagy nagyanyai gyapjúzokni, ami képes lenne gátat szabni az alattomos ellenségnek. Rohanjunk inkább a vesztünkbe, a lábszagnál van rosszabb is.
A sok egyéb mellett tán ezért is üdvözlendő, hogy nyár van, a férfiak körében is hódítanak a vietnami papucsok, szandálkák és mokaszinok, amikhez nem kell – de legalábbis nem ajánlatos – zoknit húzni, így a melegebb hónapokat talán megúszhatjuk anélkül, hogy ilyen siralmas hibák csúfítsák a partner meztelenségét, és lohasszák a mi vágyunkat. Értsük meg egyszer s mindenkorra: a nem feltétlenül tragikus, de mindenképpen tragikomikus és kiábrándító pillanatkép legtöbbször a gyönyör és a kívánalom ellen dolgozik, hovatovább a partner igényessége is zárójelbe kerül. Mert a zoknis szex, ahogy fentebb már megpendítettük, vígjátékokban kiapadhatatlan humorforrás, pornófilmben termékeny fantázia, de a való életben csak szánalmat ébreszt, és talán a szexuális életünkben ez utóbbival a legkevésbé sem szeretnénk azonosulni. Tessék lehámozni azt vágygyilkos frottírt!